Néha elgondolkozom azon, mit látnak belőlem a szembejövők.

Egy vadállat, 70-es táblánál 130-cal esik ki a kanyarból, és közben ahelyett, hogy fehéredő ujjakkal markolná a kormányt, grimaszba rándult arccal hadonászik a levegőben, üti a kormányt, mintha dobverőt fogna, és a combjával tartja a volánt.
Szerencsére a Citroen a háborodott hidrós futóművével partner ebben, a legótvarabb úton is úgy siklik, hogy a dajcse autóbánra képzeled magad, de tényleg, vajon mit gondolhatnak a szembejövők ilyenkor? Igazándiból mindegy is, mivel ők nem tudják, hogy közben a kocsiban mi szól.

Semmi különös, csak 3:43 nettó zene. Lehetne áradozni, hogy hú, mit művel Carter Beauford a dobos, vagy mekkorát fúj LeRoi Moore a szaxin, de nem kell. Az egész piszkosul egyben van és akkorát üt, mint a buszkerék!

Próbáld csak ki, ülj be a kocsiba, tedd be ezt, kúrd fel a kakaót hangfalrepesztőig, és ha ettől nem indul el kezedből-lábadból a bugi, akkor ébredj rá: Halott vagy!