Kedves rádiónézők, visszakapcsolunk a stúdióba, folytatjuk adásunkat.

Miután elfogyott a csorgatnivaló nyálunk az öreg Series I háromtengelyes vontatót bámulva, visszatértünk a hímzésünkhöz az autóhoz. Szemügyre vettük a kiegyenlítőtartályt, aminek a kupakja eltört, gyakorlatilag a fedele levált a kupak menetes palástjától. Némi forrasztópákás eljárás során Csaba fiával meghegesztettük (műanyagból van), a célnak meg fog felelni, míg meg nem érkezik helyette az új darab. (Még csak meg se rendeltük. Nyilván, az ideiglenes megoldások maradnak meg évekig...)

Az ellenség (azaz a gyújtáselosztó) megtévesztése bejött - na meg fellapoztuk a leírást, hogy a gyár szerint hogyan kell berakni az osztófejet a helyére. Aszongya, forgassuk a motort addig, míg az egyes henger mindkét szelepe zárva lesz (tehát valamivel felső holtpont után, gyújtásra). Ehhez vegyük le a szelepfedeleket (kettő van, hiszen a szívószelepek felül, a kipufogószelepek pedig oldalt vannak). Na ezt mi nem csináltuk meg, cserébe úgyis ki akartuk venni a gyertyákat, így az ujjamat rászorítottam a gyertya furatára, és amikor kinyomta a kompresszió az ujjamat a lukból, akkor úgy döntöttünk, nagyjából jó lesz. Úgy, hogy a motor a jó pozícióban volt, immáron két perc alatt a helyére csusszant az osztófej, bár fogalmunk sem volt (és stroboszkóplámpánk sem a korrekt gyújtásbeállításhoz), hogy hol lehet mondjuk a 0° előgyújtás pozíciója. Némi fejtörés után abban bízva, hogy az angol nem rajzol teljes baromságokat csupán azért, mert kedve van rá, úgy döntöttünk, hogy beállítjuk a szervizleírásokban szereplő rajzokhoz képest, azaz megnéztük a képeken, hogy nagyjából melyik hengerfej-csavar felé mutat az osztófej vákuumcsonkja, és beállítottuk többé-kevésbé ugyanúgy. Ez könnyen sikerült is, de még nem rögzítettem le a csavarokat, hogy tudjunk rajta állítgatni, ha beindul a motor. HA beindul. A vákuumcsövet rá se dugtuk, tettünk bele egy csavart egy bilinccsel, hogy legalább ne szívjon falsot a motor rajta keresztül.

Mielőtt a gyújtáskábeleket felraktuk volna, kiszedtem az összes gyertyát, alaposan megpucolni őket, hogy biztosan semmi ne állhasson akadályába az indításnak.
Nyáron későn sötétedik, szép ráérősen egyenként kivettem a gyertyákat, kis drótkefe, kis nyomorgatás, hogy ne legyen 1,5mm-es gyertyahézagok, aztán gyertyát vissza. Mivel gyertyakábeleket nem cseréltünk, ezért bölcsen még a szétszerelés előtt a kábeleket NEM vettem le a régi osztófedélről, hogy le tudjam róla koppintani a gyújtássorrendet, hogy biztosan jól rakjam össze. A Rover V8-ét fejből tudom (1-8-4-3-6-5-7-2), sorhattal viszont még nem volt dolgom. Épp emiatt nem szedtem ki a gyertyákat sem EGYSZERRE, hanem szépen egyenként, hogy ne keverjem össze a gyújtáskábelek gyertya-felőli végét, így egyszerűen a régi osztófedélről egyenként átdugdostam őket az új osztófedélre, ami már eleve a helyén volt a beszerelt osztófejen. Szerencsére a szelepfedélen is fel van tüntetve a gyújtássorrend, és valamennyire véletlenül épp észnél voltam, feltűnt, hogy ez valami nagyon furcsa sorrend, ahogy az osztófedélen jönnek a kábelek. Valahogy nagyon cifrának tűnt. Úgyhogy a biztonság kedvéért inkább elővettem a gyári szervizleírást, hogy akkor mégis hogyan van az a gyújtássorrend, meg hol is kezdődik az egyes hengerrel az osztófejben a történet, majd felkiáltottam:
- Nem hiszem el bazmeg, Csaba gyere, ilyen a világon nincsen!!
A még akkor nem annyira büszke tulajdonos előmászott az autó hátuljából, ahol nem is tudom mit matatott, hogy megnézze, miért fogom a fejemet. A hat gyújtáskábelből 4db a helyén volt, másik kettő felcserélve. És akkor még csodálkozunk, hogy éveken keresztül gyenge volt az autó, és szarul ment, és hogy emberünk azt hiszi, fel kell újítani az autót? Muramista, sorhat, összehegesztett gyújtáselosztóval, gyakorlatilag előgyújtás nélkül, négy hengerrel... édes picsám vess tüzet, mi lesz még itt? Gyorsan felraktam a leírás szerint a gyújtókábeleket most már helyes sorrendben, MIND a hatot, megtöröltük a homlokunkat, és elhangzott az este legfontosabb mondata.
- Nabazmeg, ez úgy néz ki, megvan, indítsuk be végre.

Átnéztünk még egyszer mindent, hogy biztos minden frankón van-e összerakva, aztán felszólítottam Csabát, Indíts!
A kulcs elfordult, várakozással teli 5 másodpercen át hallgattuk, ahogy az AC pumpa szépen lassuló kattogással feltermeli a benzint a karburátorig, majd a kulcs teljes elfordítása után megdöbbentő módon nem történt az ég világon SEMMI. Aztapicsa. Mi lehet a galiba? Biztos a sok állás közben az önindító megkotlott, nem húz be a bendix, persze. Várjál, mindjárt adok neki, megcsépelem egy kicsit, majd akkor magához tér. Alá is feküdtem gyorsan, majd az önindítót nézve hosszú másodpercekig bután bámultam magam elé. He? Ezen az önindítón nincs behúzótekercs. Hogy mi van? Mondom, nincs rajta, egyetlen henger az egész, ezt aztán kopácsolhatom, annyit ér, mint halottnak a csók. Kimásztam az autó alól, és vad telefonálgatásba kezdtem, Kompy kartácsot felhívtam (ekkor már azért kezdett sötétedni). Te, hol a tökömben van ezen a behúzótekercs? Hogy mi? Az akksi alatt? Mér pont ott? Ja, mer a hüje angol oda tette... jóvan, várjál megnézem... tényleg ott van basszus. Ok, kösz, megoldom.

Fogtunk egy nagy marha csavarhúzót, és újra próbálkoztunk. Mivel tényleg az akksi alatt van, elég nehezen férni hozzá, főleg a hosszú nagy csavarhúzóval, de végül is kisebb hámsérülések árán sikerült a csuklómat olyan módon kicsavarni, hogy végre a két sarut összeérintette a csavarhúzó, és az önindító forgatni kezdett. Ahogy fél fordulatra beröffent a motor, majdnem eldobtam a szerszámot. Akurvaélet, de vaddisznó hangja van, hallottad bazmeg, hogy beindult? Csak hüledeztünk, és persze kihúztam magamat, hogy na, milyen faszán összeraktuk, mi? :)

Le is állítottuk gyorsan, mert ki tudja hány éves moslék olaj van benne - vettünk hozzá persze finom friss új olajat, de amíg nincsenek kicserélve a főtengely-szimmeringek, nem öntjük bele, mert csak kifolyik belőle, arra meg jó bele a friss gagyi olaj is, meg mert igazándiból elsőre csak annyit akartunk hallani a motorról, hogy beindul-e, jár-e minden henger, milyen hangja van, van-e iszonyú szelephang, stb. Tehát hogy első blikkre azonnal darabokra kell-e szedni a Sorhatot, vagy kihúz még egy-két évet így.

Aztán persze beindítottuk újra, már csak azért is, hogy videó is készüljön róla, meg hogy be tudjuk állítani nagyjából fülre az előgyújtást, és az alapjáratot a karburátoron, hogy figyeljük, milyen hamar melegszik be és mennyire, (jó-e egyáltalán pl. a termosztát, stb). Meg marhára tetszett mindenkinek, hogy mivel már az első, és egyetlen kipufogódob is le volt rohadva róla, méteres szikrákat meg lángot pököd a gázfröccsökre a pajta sötétjébe. Na meg persze a hangja is nagyon ordas. Üzemmelegen szépen visszatoltuk a szívatót, lejjebb vettük az alapjáratot (próbáltuk belőni a legkisebb fordulatot, aminél még szépen járt, egy jól összerakott jó állapotú sorhatos Landy motor elketyeg 350-400 körüli alapjáraton is akár), és marhára örültünk.

Persze még nincs vége a történetnek, hiszen kell majd szelephézagot állítani, meg a karburátort rendberakni (az olajos lengéscsillapítója csontszáraz, ezért nem is járattuk nagyon, nehogy megkopjon a tű), beállítgatni szépen, gyújtást belőni precízen stroboszkóplámpával, meg kipufogót kreálni rá, meg főtengely-szimmeringeket cserélni, meg gatyába rázni a váltót, meg a fékeket felújítani, meg a... szóval van mit csinálni az autóval.

Végre valahára beindult a halottnak hitt sorhatos, mi is beindultunk tőle. :)