Ott hagytuk abba a történetet, hogy vártuk a gyújtáselosztót, de addig is volt mit csinálni az autóval. Azon a várakozással teli hétvégén rejtett agressziókat éltünk ki, és mészárszékre vittük a lovat.

Hogy miféle lovat? Ez is cifra történet, de belevágok. Az autó előző tulajdonosa nagy állatbarát volt - noha a jelenlegi tulajdonos sem kevésbé az -, olyannyira, hogy kedvenc lovával együtt szerette volna tölteni idejét az autóban, így hát az öreg Series III beltere lószőrbe öltözött. A tetőkárpit feltételezésem szerint a ló hátából készült, iszonyatos sufnikókány alulemezekre feldolgozva, ráadásul a dög sörénye ott lógott a tetőről a két első ülés között... az ajtók le voltak bőrözve... akarom mondani szőrözve... konkrétan az autóban ülni olyan volt, mintha egy kifordított csikóbőrös kulacsban lettünk volna. Szürreális, és totálisan kretén érzés...
Sírva visítva röhögtünk, mikor elképzeltük, hogy juthatott az illető eszébe a lószőr sztori. Nem tudunk mást elképzelni, mint ezt a helyzetet:

Nemcsak ez, de más momentumok is akadtak az autóban, amik arra engedtek következtetni, hogy az előző tulajdonos tökéletes tévedésben volt az autó kvalitásait, és stílusát illetően. Kéremszépen, ez egy öreg Land Rover Series III, ami alig több egy traktornál... amikor ilyen autót vezet az ember, az autóvezető titulus is túl puha, sokkal érzékletesebb, ha gépkezelőnek hívjuk. Számtalan kar a váltók garmadáinak, és a váltókarok számosságával fordítotan arányos mindenféle kényelmi - és bármilyen egyéb - berendezés. Az ülések hokedlik, egyetlen állítási lehetőséggel, azaz vagy a helyén van, vagy valahol egész máshol (pl. a géptetőn, mert épp az ülés alatt lévő akksival matat a kezelő), a kormány szervót sosem látott, fűtés is alig van. Szóval Angol autó, de ez bizony nem a Bentlevel gurít egy pályán. Sőt, alapvetően ez egy rettentő göröngyös, saras pályán gurít, ott viszont senki más.
Egy szó, mint száz, a lényeg az, hogy a lóbőrön kívül volt az autóban nagyzene - tényleg, átlátszó műanyag-bigyóba dugott aranyozott csatlakozókkal, fél farádos kondenzátorral és ujjnyi vastag vezetékekkel... és ez még nem minden! Volt benne központi zár is. ROTFLMAO!!!! Könyörgöm, vessenek már egy pillantást egy Series Land Rover kilincsére:

Nem tudom elhinni, hogy a brit mérnök nem a kerti sufniról lopta le a kilincset zárral együtt, hogy villámgyorsan kipipálhassa a megtervezendők listáján a "rablásvédelem" melletti rubrikát. Hát ennél öreganyám vályogfalú kis parasztházában is bonyolultabb kilincs volt a kerti budin... és központi zár. Muramista...

Szerencsére nekünk nem kellett karácsonyig várni egy bicskára, mint a Csépai lókupecnek, mert mink bizony OLYAN családból származunk, úgyhogy azon nyomban elő is vettük a vágószerszámainkat, hogy megszüntessük a szentség meggyalázását. Egy kellemes nyári szombat délutánon kiszaggattuk a lovat, a vezetékeket, a központi zár alkatrészeit, kilakoltattuk a kárpitok mögé beköltözött darázskolóniák aktuális, és régebbi fészkeit, majd büszke tort ültünk a fél utánfutónyi szemét és limlom felett, amit kőkemény melóval téptünk és fúrtunk ki (szegecsek rulez) az autóból.

Néhány nappal később pedig a gyújtáselosztó is megérkezett, mi pedig addig megpróbáltuk feldolgozni a kérdést:
Land Rover, lóbőrrel, központi zárral? WTF???